grids.party

A Párkapcsolatok Pszichológiája

Miért érnek véget a párkapcsolatok? Hol rejlenek a buktatók? Milyen mélypontokat kell átvészelni? Egy nő és egy férfi, egy pszichológus és egy coach gondolatai a párkapcsolatok pszichológiájáról "Minden olyan jól indult, ő valahogy más volt, mint a többiek, aztán minden ugyanolyan lett, mint az eddigi kapcsolataimban. Én tehetek róla, vagy bevonzom ezeket a típusokat? " - hangzik el gyakran a párkapcsolati problémákkal foglalkozó pszichológus és coach rendelőjében. Megszületésünktől kezdve gyakoroljuk a kapcsolódást másokhoz. Meskó Norbert: Szex és lélek - A párkapcsolatok pszichológiája | könyv | bookline. Az egész életünk egyensúlyozás a másokhoz való alkalmazkodás és saját egyéniségünk megtartása között. Amikor egy-két évesen éhesek vagyunk, és ezt hangos sírással jelezzük, kénytelenek vagyunk várni, míg anyánk megetet. De hogy eközben mi zajlik le a lelkünkben, hogyan magyarázzuk a késlekedést, arra jutunk-e, mikor végre érezzük a meleg tej édes ízét a szánkban, hogy milyen jó minden, hisz csak szóltunk és kaptunk, vagy úgy, hogy milyen rossz minden, hiszen ennyit kellett várni, attól függ, milyen a kapcsolatunk az anyánkkal.

J. P. Forgas: A Párkapcsolatok Pszichológiája | Könyv | Bookline

Kezdetben teljes szimbiózisban élnek az anyával, nem számít semmi, csak az anya közelsége. Kicsit később, ahogy növekedik, elkezd kúszni, mászni, járni, egyre nagyobb távolságokra merészkedik, ez az eltávolodás időszaka. A távolság izgalmas, de ijesztő is lehet számára, ezért eljön az ún. újraközeledés szakasza, amikor vissza-visszatér az anya biztonságot adó közelébe, ami úgy tűnhet, mintha visszaesne a fejlődésben, de természetesen erről szó sincs. Ahogy növekedik, úgy újra s újra megpróbálkozik egyre nagyobb távolságokkal, így erősödik meg annyira, hogy végül teljesen önállóvá tudjon válni, és végül nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is le tudjon válni az anyjáról. Az anya és a (felnőtt) gyerek kapcsolata átalakul. Szabad együttműködésen alapuló egyenrangú kapcsolatnak nevezzük azt, amikor a felek szeretik, segítik és támogatják egymást, de nem függenek egymástól. J. P. Forgas: A párkapcsolatok pszichológiája | könyv | bookline. Ugyanez a négy folyamat megy végbe a párkapcsolatokban is. szakasz: A szimbiózis avagy a Szükségem van rád szakasza Amikor egy nő és egy férfi annyira szeretik egymást, hogy lélekben akkor is együtt vannak, ha fizikailag nincsenek.

Könyv: A Párkapcsolatok Pszichológiája (Forgács József)

A projekciók első korszakának vége. A vágyott kép a másikkal kapcsolatban már nem tartható fenn. Elmúlt a hormonális segítség, mely a szemüvegünket színezte és fel-fel sejlik a másik valódisága. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor nem felsejlik, hanem kezdjük észrevenni azt ami már ott és olyan volt eredetileg is. Könyv: A párkapcsolatok pszichológiája (Forgács József). Csak akkor még a figyelmi kapacitásunk nagyobb részét nem holmi fürdőkád szélén hagyott fültisztító vonta el – helyette inkább a másik fülkagylójának íveire fordítottuk azokat. Ebben a szakaszban dominánsabb szerepet kapnak az életvitelünket, elveinket, ízlésünket érintő kérdések, melyekre a másik fél nagyon sokszor az első szakaszhoz képest meglepően inadekvát válaszokat ad. Ne aggódjunk egy pillanatig se. Éppen mi is azt adunk a másiknak. Ez a kapcsolati szakasz a legveszélyesebb párkapcsolati szempontból a ma általánosan jellemző egocentrikus nyugati emberre, hiszen a tolerancia a másik esetlegesen nekünk zavaró tulajdonságaival kapcsolatban általánosan alacsony szinten van.

Párkapcsolat Pszichológia - Párkapcsolat Szakaszai - Lelkidolgaink.Hu

Azonban, ha a stresszor továbbra is fennáll, a szervezet nekigyürkőzik, és még több stresszt hormont állít elő (ellenállási fázis). Ez teszi ehetővé, hogy a szervezet megbirkózzon a stresszel, hasonlóan a vészreakcióhoz, de nagyobb intenzitással, felkészülve egy hosszabb (akár végtelen) időre, amíg a stresszt kiváltó hatás megszűnik. A folyamatos készültség azonban erősen igénybe veszi a szervezetet. Ezért ilyenkor (kimerültségi fázis) a szervezet ellenálló képessége nagyon alacsony lesz, az egyén sebezhetővé válik különböző fizikai behatásokra, betegségekre és pszichológiai nyomásra. A tartós stressz tehát végső soron csökkenti az egyén megküzdési képességeit (Selye, 1974). A stressz és megküzdés tranzakciós megközelítése szerint (Lazarus és Folkman, 1984) egy helyzet csak akkor vált ki stresszt az egyénből, ha ő szubjektíven negatívan értékeli azt. Például, az egyén fenyegetőnek ítéli a helyzetet, és saját megküzdési képességét nem tartja elég hatékonynak. Ez egy állapot-orientált koncepció, amely azt állítja, hogy nagyobb hang- 10.

Meskó Norbert: Szex És Lélek - A Párkapcsolatok Pszichológiája | Könyv | Bookline

A boldogsághoz nem az amerikai filmek receptjein át vezet az útFotó: Sporrer/Rupp / Getty Images Hungary Ha valaki azzal a mozivászonról ismerős szerelmi vallomással állna elő, hogy nem tud nélkülem élni, őszintén mondom, hogy elkezdenék aggódni érte. Ahelyett, hogy a karjaiba omlanék, valószínűleg azt javasolnám neki, hogy forduljon pszichológushoz. A kulturális tanításokkal ellentétben ugyanis a szimbiózistól még senki sem lett boldog, ahogy attól sem, ha a saját érzelmi élete iránti felelősséget egy másik emberre tolta. Egy konstruktív kapcsolatban nemcsak a mi létezik, hanem egyformán odafigyelnek az én és a te ápolására is. Fentiekhez hasonló badarság továbbá, hogy pusztán azért, mert elköteleződtél valaki mellett, soha többé nem fogsz másokhoz vonzódni. Ez előbb-utóbb óhatatlanul megtörténik – nem megijedni kell tőle, hanem megtanulni kezelni. Végül pedig soha, de soha ne hidd el senkinek, hogy a szerelem szükségszerűen "héjanász az avaron", olyan érzés, amibe bele kell pusztulni, máskülönben fabatkát sem ér.
Ilyen lehet a túlzó gondoskodás, ajándékozá ellentéte, amikor valamilyen kockázatos, fenyegető következményt társítunk az elhagyáshoz, esetleg igyekszünk mások előtt kevésbé vonzónak feltüntetni társunkat. A kutatásban a résztvevőket három csoportba osztották domináns társmegtartó viselkedésük szerint: elkötelezetlen, jóindulatú és kimerítő stratégiát folytatók. Az elkötelezetlenek között alig volt jellemző akár a jutalmazó, akár a büntető stratégia. További információ A féltékenység evolúcióbiológiája tartalommal kapcsolatosan Egyetemes szeretetnyelvünk a gügyögés A párok kétharmada nemcsak becézgeti egymást, de igen sajátos kommunikációs stílust is használ. Ez külső megfigyelőként néha nevetséges, néha kellemetlen is lehet. Ám ha mélyen magunkba nézünk, belátjuk, hogy sokunkkal előfordult már hasonló. Mi áll e széleskörűen előforduló jelenség hátterében? A kutatók két dologgal magyarázzák. Az egyik, hogy magas, lágy hangon való beszédet, eltúlzott intonációt már a legkorábbi éveinktől tapasztalunk a szüleinktől, így ez kötődésünk jelévé válik.

Úgy döntenek, együtt maradnak, és megtanulják, hogyan tudnak újra közel kerülni egymáshoz, de már nem szükségből, hanem szabadon. Már nem akarnak ugyanolyanok lenni, hanem a különbözőségeik dacára tudnak adni egymásnak. Teljes bizalommal adnak időt maguknak és egymásnak, hogy ha nehézségeik támadnak, újra helyrejöjjenek a dolgok abban a tempóban és ritmusban, amire szükség van. A szabad együttműködés fázisába ért felnőtté érett kapcsolatokban is vannak konfliktusok, veszekedések, de függés és szükség helyett önállóság és szabadság. Rivalizáció helyett egyenrangúság dominál, a kapcsolatban az eltérő igények esetén is megtalálható az együttműködés lehetősége. Már nem az a kérdés, hogy a másik jó vagy rossz ember, mert tudjuk, hogy a másikban van jó és rossz is, egyszerre, attól ő még ugyanaz az ember, s ez így van velünk is. Már nem az a kérdés, hogy a kapcsolat jó vagy rossz, mert tudjuk, hogy megélhetjük jónak és rossznak is, attól függően, hogy éppen mi történik kívül vagy éppen belül.

Mon, 08 Jul 2024 18:41:41 +0000