Dsida Jenő Templomablak
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária1951. 01. 15 Offline 2019-11-07 13:51:20, csütörtök................... * Szent-Iványi Sándornak.............. Kik csak az uccán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kíváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, - sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan hunyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll, elbűvölten áll: - Nézz a csodára! - Színek zengése! Fények zúgása! Mártír mosolya! Boldog Salkaházi Sára-emléktáblával és kápolnával gazdagodott a Marianum Egyházi Iskolaközpont. Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó, titkok titka: a földön itt lent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! - Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét!....... * Penckófer János írása - Kárpátalja Rendkívül fontos gondolatokat sikerült kimondania Dsida Jenőnek ebben a versben.
- Boldog Salkaházi Sára-emléktáblával és kápolnával gazdagodott a Marianum Egyházi Iskolaközpont
- A HÉT VERSE – Dsida Jenő: Templomablak | Magyar Kurír - katolikus hírportál
Boldog Salkaházi Sára-Emléktáblával És Kápolnával Gazdagodott A Marianum Egyházi Iskolaközpont
)Dsida nem adta át magát túlságosan ennek a káprázatnak. Nápolyi látogatása nem okozott meghasonlást benne, még csak föl sem kavarta annyira, hogy hosszabban és mélyebben foglalkozzon azzal, amit ott látott. Talán megnyugtatta, hogy legalább egyszer az életben megfordult misztikus alteregója földjén. Úgy tűnik, senkinek nem emlegette azt a látomását, s a kritika sem figyelt fel költészetének e fel-feltörő motívumára, erre a nem is annyira üzenetre, mint inkább csak lebegő, súlytalan sejtetésre. A Vezúv azonban néhány év múlva maga jött el hozzá, saját maga kopogtatott a költőné láttuk, 1937 tavaszán Gy. A HÉT VERSE – Dsida Jenő: Templomablak | Magyar Kurír - katolikus hírportál. Szabó Béla hosszabb mediterrán körútra indult. Év végén már ki is állítja Kolozsvárott az utazás alatt készült munkáit, köztük misztikus-mesés Vezúv-pasztelljét (vagy pasztelljeit) is. E kiállítás képeiről írja a Keleti Újságban Dsida azokat a sorokat, amelyeket már idéztünk: "Nápoly filozofikus, sugarakban megtört nyugalma, a Vezúv vörös lángot sugárzó, füsttel és felhővel körülgomolygott, teremtés előtti látomása, Capri keleti házainak derűje (... ), mintha életünk előttről visszaderengő emlékeket idéznének. "
A Hét Verse – Dsida Jenő: Templomablak | Magyar Kurír - Katolikus Hírportál
Élvezem túlvilági humorát a Hulló hajszálak elégiájában: Tavaly delejes, dúsnövésű Hajamban sercegett a fésű… Én nem tudom, hogy mi a titka, hajam ma gyöngeszálú, ritka…. …Most is, amíg e verset írom, Egy hajszál pihen a papíron… nem használt kenőcs, villany, éther, szegény, alig öt centiméter. De az angyalok összeszedik a hulló hajszálakat, a halálban visszanövesztik, hogy a vers záróképében, odafent az égi dunnán, összekerüljenek a költő alapmotívumai: szerelem, angyal, boldogság, halál: …érzem, hogy egy kéz öt kis újja körmét erős hajamba túrja,.................... kemény bozontját szétzilálja, belemarkol és megcibálja, mint régen, régen. S én a boldog jó fájdalomtól felsikoltok. És végül elemien érint régi-új katarzisával a nagy, hideglelős félelemvers, a magyar költészet remeke, az Elárul, mert világít: lopódzó lépte néha csosszan. Most nem tudok sikoltani, marad a szám kitátva, hosszan, most nem tudok szaladni sem, Nem rejt el e vacak világ itt. A szív elárul, mert világít, Aki él, nem rejtőzhet el.
Minden olvasóban fölmerül az a tudás is, amit a vak emberek látnoki képességeiről hallott. Az a tudása szintén előkerül, hogy a belső megvilágosodást áhítozók mindig is megtagadták maguktól a világ csábos élvezeteit. Ezáltal sikerül a szerzőnek az, amit hosszas magyarázatokkal és bizonyításokkal sem ért volna el: az olvasó egyszerre érzi és látja az igazságot. Érdemes még egyszer kiemelni a titkok titkát, azt, hogy "a földön ittlent belülről nézzen mindenki mindent". Hogy csakis a lelkiismeretünkre, a belső hangra figyeljünk, a mindnyájunkban ott lakó jónak engedjünk utat, ha tisztán szeretnénk élni. És ez érvényes öregre, fiatalra, nőre és férfira, magyarra és nem magyarra egyaránt. Ez a gondolat és embereszmény még a kereszténységen is túlmutat, miközben megmutatja annak mibenlétét. Hallani véljük az "én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" távoli üzenetét... Penckófer János