A Szőke Ciklon

Rejtő Jenő hozza a szokásos magas színvonalat a nevettetés és humor terén. >! 224 oldal · puhatáblás · ISBN: 96336945312 hozzászóláseme>! 2017. november 11., 15:57 Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon 91% Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak. A szőke ciklon játékszín. És ezek az előzmények a regényírás bizonyos, részint unalmas, részint sablonos fajtái, melyeket a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főznek ki. Na de kérem, ha Rejtő a főszakács, akkor bármilyen unalmas és sablonos összetevőkből olyan fogás kerekedik, hogy hasfájós bolygónk finnyás lakója mind a tíz ujját megnyalhatja utána. Mert vannak bizonyos titkos és kevésbé titkos összetevők, amelyek feldobják az étket, igazi kulináris élvezetekben részesítve annak fogyasztóját. De beszéljünk már a regényről is: tele rejtőibbnél rejtőibb, tipikus, mégis egyedi, rendkívül kedvelhető karakterrel. Középpontban Miss Evelyn Weston, a balladák fordításával foglalkozó bölcsészkisasszony, a szőke ciklon, aki természeti jelenségek erejével viharzik be Lord Bannister életébe, hogy alaposan felkavarja az állóvizeket.

A többiek jöjjenek velem. 31 hozzászóláspannik>! 2020. július 24., 10:56 Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon 91% Remek kikapcsolódást nyújtott. Nagyon jó kis nyári olvasmány, teljesen kikapcsolt, feltöltött. Ez a regénye kifinomultabb mint a Piszkos Fred sorozat, a poénok is kevésbé nyersek. Nagyon sokat nevettem:) Ebben a bonyodalmakkal teli történetben minden megvan, ami egy nagyszerű regényhez kell: egy szegény, csinos és értelmes szőke lány, egy gazdag tudós, jó néhány dörzsölt bandita, egy milliókat érő gyémánt, számtalan kalandos utazás, és néhány mellékszereplő akik egyéniségek és jelenlétükkel emelik a regény fényét, magasabbra tolják a humorfaktort. A szőke ciklon ténykedései vannak a középpontban, újra és újra elképesztő bonyodalmakkal fűszerezi az eseményeket. Szoke ciklon. Leginkább az utazások során fellépő vicces esetek szórakoztattak. Legtöbbet a tudós doktoron nevettem, Rejtő Jenő fantáziája briliáns, felfoghatatlan, hogyan tud ennyi eszement csattanót kitalálni. A szereplők egyéniségek, mindenki a maga nemében különleges, együtt meg aztán fergetegesek.

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29. – Jevdakovo, Kamenkai járás, Voronyezsi terület, Szovjetunió, 1943. január 1. ) Magyar író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom legnépszerűbb képviselője. Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Először színpadi darabokat írt, később – külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket kezdett írni. Sajátos stílusát egyéni, bizarr humor, "váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája" jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott idegenlégiós regényparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz jtő Jenő egy pesti zsidó polgárcsalád harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten.

Az író a következő hónapokban Prágában és Bécsben gyűjtött ihletet későbbi műveihez, majd Isztambulban, Ankarában és Dalmáciában is megfordult, onnan pedig Párizsba ment. Rejtő európai utazásai meglehetősen hasonlítottak a több regényben szereplő Fülig Jimmy kalandjaihoz, annyi különbséggel, hogy az író nem verekedéssel és bűnözők körében, hanem rendszerint alkalmi munkákkal – lócsutakolással, hómunkásként, vagy éppen cukorkaárusítással – és nyomortanyákon tengette életét. Franciaországi és korzikai barangolásai után Rejtő – egyéb lehetőség híján – úgy döntött, beáll az Idegenlégióba, ám szolgálata törékeny egészsége miatt rövid ideig tartott. Miután leszerelt – vagy megszökött –, egy foszfátbánya munkásaként gyűjtött pénzt ahhoz, hogy Európába hajózhasson, majd kalandos módon visszatért Magyarországra. Rejtő Jenő 1930-ban már ismét Budapesten volt, ahol nyelvtanítás mellett újságíróként próbálta eltartani magát. 1936-ban egykori bokszolótársa, Müller György beajánlotta őt unokaöccsének, Dávidnak, a Nova Kiadó tulajdonosának, aki aztán a ponyva felé terelte az írót.

Már 1936-ban megjelent első "filléres regénye", a Pokol zsoldosai, ezt pedig szédületes gyorsasággal követték az újabb és újabb művek, melyek P. Howard, vagy – a vadnyugati témájú könyvek esetében – Gibson Lavery művésznév alatt jelentek meg. Rejtő saját bevallása szerint is éjt nappallá téve dolgozott művein, ami azonban felőrölte egészségét, így a harmincas évek végén többször kényszerült szanatóriumba, közben pedig kiadójával is összeveszett. Az írót egészségi állapota mellett az 1938-tól kiadott zsidótörvények is sújtották, miközben az Egyedül vagyunk című szélsőjobboldali lap több alkalommal is nemtelen támadást intézett ellene származása miatt. Ezek közül az utolsó, egy 1942. évi "leleplező" újságcikk aztán megpecsételte "P. Howard" sorsát: e publicisztika szerzője amiatt méltatlankodott, hogy a zsidó felmenőkkel rendelkező író még nem került a munkaszolgálatosok közé, ez pedig szerepet játszhatott abban, hogy a betegeskedő Rejtő Jenő 1942 őszén behívót kapott Nagykátára. Rejtő 1942. november 27-én indult el a 101/19-es munkaszolgálatos századdal a keleti frontra.

Mert ez itt a kérdés. Vagyont érő drágakő, titkos katonai okiratok és miegymás szegül szembe az emberi jóság drágakövével. Korrupció és hozományvadászat a humánummal és a becsület védelmével. Közben meg tevegelünk Afrikában, fohászkodunk, hogy Lord Bannistert legalább egy napocskáig fél milliméteres szakállal láthassuk, Álmodó Buddhákról álmodozunk, ki álomkórt gyógyítva, ki álmatlanságban szenvedve… Közben becsületvédésbe szélvészként rohanó szegény üldözöttet védelmezünk – nem kell hozzá sok, csak néha fel kell ébrednünk, hogy ő elaludhasson. Ehhez persze követnünk kell, és mindig mellette lennünk. Van bonyodalom elég. És… fene gondolta volna, hogy ebben a tényleg rengeteg klisét megmozgató, parodisztikus regényben ráadásul ennyi érdekes kincsre lel az ember. Mint például az alvás-álom motívumának mesteri szétszórása, vagy épp a két főalak egymást kiegészítő karaktere. Tudomány és bölcsészet az emberség védelmében. És ez csak most tűnt fel nekem, az értékelés írása közben. Ejsze nem ártana még egy nekifutással csöppet figyelmesebben újraolvasni.